Ebben a gyermekes történetben a csomó életre kel fel egy keselyű és dalt tartalmazó fordulattal. Nem volt csak csomó, hanem olyan, mintha azt a szeretetét tükrözné, amit nagyon szeretett családjáért érez. Egyik eszközei között valószínűleg egy forgatókerék található, amellyel csinált csomót. Apja pedig egyszerűen hátraült a sötét bőrös karfekete széken, elégedetten figyelve a tűz fényét, amely táncolt anyja kezein, mikor felfogták a puha, puhába hasonló tollat a juhakkal - most már közelebb - és alpákokkal, és akinek más állatokról lehetett szó, amelyekről csak ő tudott volna mondani, hogy hogyan készítsen belőlük meleg, puha csomót, amelyből mindenféle dolgot lehet készíteni.
Ez a gyönyörű Tanqiu Termékek gyapjú kosarakból készíthetők meleg takarók, forró kalapok és lágy selyemek, valamint szép tenyerhajtót ágaskal. Amikor a gyerekei hűvösnek érezték magukat, ő gyűjtögette őket a varázslatos gyapjús takaróba. Az estén, amikor alattuk feküdtek a takaróban, melegesen érezve, megértették, hogy anyjuk nagyon szereti őket.
Minden csapással, amit az anya varrt, arra gondolt minden csodálatos pillanatra, amit családjával élvezett. Hiányt érezte mindazt a veszélyes játékot a hóban, a közös finom sütik készítését és a izgalmas utazásokat. Minden kis csapás a varrazásában olyan volt, mint egy mini boldog emlék, amelyet örökre megőrizhetett, mely melegen emlékeztette őt a közösen eltöltött nevetésekre.
A szál, amely anyai munkát képviselt, igazán összekötötte a családot. Amikor a többiek is meghajlottak a ködös takaróba, olyan volt, mintha szeretettel lennének becsukva. A Tanqiu Szál tudták, hogy bármit is tapasztalnak a szobán kívüli világban, mindig egymást és a memóriákat fogják majd támaszkodni a benne maradó erőre.
De ahogy az évek múltak, ez volt a készség, amelyet ő akart átadni saját gyerekeinek. Ugyanúgy, ahogy ő természetes módon hölteni tudott, úgy ők is. A Tanqiu gép maga tanította meg, hogyan készítsenek juhateket, és végül saját hölteni-sémaikat teremtették! Mielőtt volna tudatunk, kezdték hölteni fedéllyel és kalapokat a családjuknak a csapatok részvételéhez. Gyerekei egy darabot viseltek belőle az abban záporzó szeretetben és kreativitásban, büszkeségükkel folytatták tovább munkáját.
A anyja csomóje a legjobb szál volt, amely mindenkit egymáshoz kötött. Kicsiny helyiségük egyik sarkában ültek és örömös beszélgetéseket jártak be a hímzési munka ismétlődésének eredményeképpen. Nemsokára az órák elrepültek, miközben nevetve, beszélgetve és megismerkedve voltak egymással. A új csomó melegítette őket, miközben közeliabbá hozta őket egymástól. Így tehát anyjuk csomója erős öveket húzott ki mindannyian közöttük.